Megtanították nekünk, hogy nőként és anyaként, férfiként és apaként szerepeink vannak, amihez évszázadokon keresztül igazodni próbáltunk. Mindannyian mások vagyunk és más működik nekünk.Amikor párt választunk, elfelejtünk kérdéseket feltenni. Ehelyett vaktában, nézőpontok alapján választunk. Aztán a “kiválasztottra” ráerőltetjük saját nézőpontjainkat és mit várunk el egy kapcsolattól. Mivel szeretnénk megfelelni a másik nézőpontjainak, feladjuk saját magunkat és valódi önmagunkat.
Szerepeket játszunk anyaként, apaként és férjként, ami létrehozza az elkülönülést. Mindenkinek meg van, hogy mit szabad és mit kell csinálnia, hogy egy család megfelelő módon működésbe lépjen. S mivel a szerepek nem valósak, hanem megtanultak, ezért folyamatosan igazodást igényelnek.
A munkamegosztás évszázados hagyománya a nagycsaládra épült, ahol generációk együtt éltek, a fiatalok dolgoztak, az dősek főztek és a gyerekekre vigyáztak. A nagycsaládban a munka mindenkire hárult, s a létszám nagysága miatt ez arányos mértékben oszlott el. A mai nők és férfiak egyszerre végeznek el annyi munkát, amit korábban a nagycsalád képvisel. Mire a munka végeztével mindenki hazatér a családi életre nincs már idő. Emiatt a kapcsolatok idő előtt tönkre mennek és a családok szét hullanak.
Mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon? Mit tehetek azért, hogy ez másként működjön?
A nagyipari társadalmak olyan tempót diktálnak, hogy a munka mennyisége emberfeletti erőt kíván. Ha viszont mindenki a maga vállalkozását működtetné, ahogy az régen is volt, akkor lenne ideje kikapcsolódásra is. Aki a maga főnöke, az a maga ura is egyben, de erre manapság már senkit sem tanítanak meg.
Te mit tennél, hogy az életed másként alakuljon?
