Mi a kettő között a különbség? Lehetsz társaságban vagy kapcsolatban is magányos. Bár jelen vagy mások mellett, mégsem kapcsolódsz, inkább saját univerzumod terében tartózkodsz. Nagyon sokan választják ma a társas magányt, mert félnek az egyedülléttől, a magukra maradástól. Valójában a szeretetnélküliségtől félünk leginkább; hogy nem lesz, aki átöleljen, szeressen bennünket.
Az egyedüllét önmagad felvállalását is jelentheti, amikor nem alkuszol meg középszerű kapcsolatokkal, barátságokkal. Egyre inkább keresed az értéket, a teremtő együttléteket. Milyenek is lehetnek ezek? Ahol nincs helye a panaszkodásnak, és megoldásokban gondolkoztok. Ahol hozzáadtok egymás társaságához, és olyan programokat szerveztek, ahol feltöltődtök, és kikapcsolódtok. Amelyekben nincsenek kötelező szokásrendeknek, és megfelelni akarásnak, ahol kimondhatod, ha elég volt, most nem kívánsz többet, és akár vissza is vonulhatsz. Amikor elmondhatod bátran, amit gondolsz, és nem kell tartanod a megítéléstől, a féltékenységtől. Ahol kölcsönös figyelem van, és nemcsak az egyik fél kapja meg.
Ha mered vállalni önmagad, az igényeidet, nem fogsz tartani az egyedülléttől. Sőt, kifejezetten igényelni is fogod. Nem kell kötelező jelleggel benne lenni egy kapcsolatban, vagy egy társaságban.
Most, hogy közeledik a Karácsony, az egymásra és másokra figyelés is nagyobb hangsúlyt kap. Mi az, amit ebből az időszakból máskor is szívesen megtennél, amit magaddal vinnél a hétköznapokba is? Merj élni, és vállalni önmagad! Akkor olyan kapcsolatokat fogsz tudni kialakítani, beleértve önmagadat is, ami a tiszteleten, az elfogadáson és a szereteten alapul.
