Kevés vagyok vagy megfelelési kényszer




Bármily meglepő, a szellemi nagyságú emberek között vannak olyanok is, akik kevésnek vagy nem elég jónak érezhetik magukat, ami akár egész életükben végigkísérheti őket.
Jellemzői:
1. Önbizalomhiány, ami miatt hajlamosak túlkompenzálni, számos helyzetben igyekeznek a maximumon teljesíteni.
2. Idomulnak a környezetükhöz és hajlamosak sokat vállalni, munkában, kapcsolatban és jónak lenni.
3. Ha a környezetük nem igazolja vissza “nagyságukat”, emiatt még kevesebbnek érezhetik magukat.
4. Szeretethiány.

Bármilyen furán hangzik, az ilyen ember átlagtól eltérő képességei miatt is gondolhatja magát másnak, ami miatt gyakran kilóg a sorból, azonban olyan is előfordul, hogy a környezete elvárásainak nem tudott eleget tenni, így ebből adódóan alakult ki benne a “nem vagyok elég jó” érzete.

Minden esetben érdemes azokat a szituációkat sorra venni, amikor ezek az érzetek megerősítést kaptak és elengedni azokat. A viszonyítási alapok elvárásból és ítélkezésből fakadnak, ami nem reális önmagunk megélése szempontjából.
Az önértékelés megerősítése szempontjából érdemes egy olyan listát készíteni, amiben a magunk számára értékes minőségeinket elismerjük. Nem másnak, saját magunknak, és törekszünk ezeknek megfelelően élni a környezet elvárásaitól függetlenül is.
A szeretethiányra pedig megoldás lehet az önszeretés, ami a fentiekből következik; elismerés, értékelés, ajándékozás, amely során olyan dolgokat valósítunk meg, amely örömet okoz számunkra, a másoknak való megfelelési kényszer helyett. Amikor önszeretés van, akkor a hiány kevésbé fog jelentkezni.
Alapvetően társas lények vagyunk, azonban ha ezek a minőségek változnak, nem a másiktól fogjuk várni, hogy kiteljesítsenek bennünket, hanem az adok-kapok természetes energiaáramlás folyamatában egészségesebb kapcsolatot tudunk létesíteni.
Minden velünk kezdődik, a külvilág csak reflektál, és úgy változik, ahogyan mi is.
Számos helyzet és kapcsolat alakulhat át, ha megváltozunk és javul az önmagunkhoz való viszonyulás. Minél inkább vagyunk önmagunk, annál kevésbé lesz szükség másra a mindennapokban az örömteli jelenléthez.