Bármily meglepő, a szellemi nagyságú emberek között vannak olyanok is, akik kevésnek, vagy nem elég jónak érezhetik magukat.
Az ilyen ember átlagtól eltérő képességei miatt is gondolhatja magát másnak, ami miatt gyakran kilóghat a sorból, azonban olyan is előfordul, hogy a környezete igényeinek nem tud eleget tenni, így ebből adódóan alakul ki benne a „nem vagyok elég jó” érzete.
Minden esetben érdemes azokat a szituációkat sorra venni, amikor ezek az érzetek megerősítést kapnak, és elengedni azokat. A viszonyítási alapok elvárásból és ítélkezésből fakadhatnak, amelyek nem feltétlenül reálisak önmagunk megélése szempontjából.
Az önértékelés megerősítése érdekében érdemes egy olyan listát készíteni, amelyben a magunk számára értékes tulajdonságainkat elismerjük. Nem másnak, saját magunknak, és törekszünk ezeknek megfelelően élni a környezet elvárásaitól függetlenül is.
A szeretethiányra pedig megoldás lehet az önszeretés, ami az alábbiakból következik; elismerés, értékelés, ajándékozás, amely során olyan dolgokat valósítunk meg, amelyek örömet okoznak számunkra, a másoknak való megfelelési kényszer helyett. Amikor önszeretés van, akkor a hiány kevésbé fog jelentkezni.
Alapvetően társas lények vagyunk, azonban ha elismerjük magunkat, nem a másiktól fogjuk várni, hogy kiteljesítsenek bennünket, hanem az adok-kapok természetes energia áramlás folyamatában egészségesebb kapcsolatot tudunk létesíteni.
Minden velünk kezdődik, a külvilág csak reflektál, és úgy változik, ahogyan mi is.
Számos helyzet és kapcsolat alakulhat át, ha megváltozunk, és javul az önmagunkhoz való viszonyulás. Minél inkább vagyunk önmagunk, annál kevésbé lesz másra szükség a mindennapokban az örömteli jelenléthez.
